A tested előbb tudja, ha valami nem stimmel, mint az elméd
Sokszor hisszük, hogy az agyunk irányít mindent: ha valami baj van, majd a gondolataink jelzik, felismerjük, megértjük. A valóság azonban gyakran pont fordítva működik. A test sokkal hamarabb reagál a terhelésre, a stresszre, a túlterheltségre vagy a belső konfliktusokra, mint ahogy az elménk "beismerné", hogy valami nincs rendben.
A test nem hazudik
Amikor túl sokat vállalunk, túlhajtjuk magunkat vagy olyan élethelyzetben maradunk, ami mélyen feszültséget okoz, a test finoman, majd egyre hangosabban jelezni kezd:
-
furcsa szorítás a mellkasban,
-
alvászavar,
-
gyakori fejfájás,
-
gyomorgörcs, émelygés,
-
izomfeszülés, állandó fáradtság,
-
indokolatlan sírás vagy ingerültség.
Ezek nem "véletlenek". A test már rég felismerte a terhelést, miközben a fejünk sokszor még mindig azt ismételgeti: "Minden rendben van, kibírom, csak még ezt meg azt megoldom…"
Miért előzi meg a test az elmét?
Az ösztönszintű idegrendszer villámgyorsan reagál minden fenyegető vagy túlterhelő helyzetre – mielőtt egyáltalán gondolattá formálódna bennünk, hogy baj van. A sejtszintű emlékek, a tanult minták és a vegetatív idegrendszer jóval a tudatos gondolkodás előtt lépnek működésbe.
A feladat nem az, hogy "ne érezzük"
A modern világ velünk elhitette, hogy a test jelzései zavaró tényezők: fájdalomcsillapítóval elnyomjuk, kávéval lefojtjuk, figyelmen kívül hagyjuk. Pedig ezek nem ellenségek — hanem üzenetek. Ha megtanulunk figyelni rájuk, a test a legpontosabb iránytűvé válik.
Mit tehetsz mától?
-
Állj meg napi pár percre, és kérdezd meg: hol feszít, hol kényelmetlen a testemben?
-
Ne intézd el az első jeleket félvállról — a test sosincs "ok nélkül".
-
Írd le, milyen helyzetekben jelentkeznek a tüneteid — gyakran minta rajzolódik ki.
-
Ne várd meg, míg a test "üvölt" — hálás lesz, ha már a suttogását is meghallod.
A tested nem ellened dolgozik. Előbb tudja, ha valami nem stimmel — mert őt nem köti sem önáltatás, sem teljesítménykényszer, sem szépített történet. Csak az igazat mondja. Ha meghallod, sokszor még idejében lehet irányt váltani.